Hogy csináljunk kóser konyhát?

Alapok:

A kóserság azaz a zsidó étkezési törvények a Tórából erednek, elengedhetetlen részei a zsidó vallásos életnek. A három fő szabály, hogy csak tiszta, vagyis kóser állat húsát fogyasszuk, hogy ezeket az állatokat kóser módon vágjuk le, véreztessük ki és hogy ne keverjünk össze semmilyen húst semmilyen tejes dologgal. A kóser állatok meghatározása a Tórában van leírva. Az emlősök közül mindegyik, amelyik páros ujjú patás és kérődző. Tehát pl. a disznó nem jó, mert páros ujjú ugyan, de nem kérődző. A szárnyasokról részletes lista van, hogy melyiket nem ehetjük, elvileg a többi oké, csak már nem tudjuk, hogy melyik ma élő madár tartozik esetleg a tiltottak valamelyik alfajába. Ezért azokat a szárnyasokat esszük, amelyekről van hagyományunk, hogy kóser, mint például a csirke, pulyka, kacsa, liba. A vágás akkor kóser, ha az állat első vágásra meghal. Ez azért van így, hogy minél kevesebbet szenvedjen. Ezután az összes vért ki kell folyatni belőle, majd három napon belül kisózással kell a maradékot is eltávolítani. A zsidók nem esznek vért, mert az az állat lelke. A tejjel nem keverés azt hiszem, egyértelmű: nincs tejfölös paprikás csirke sem cordon bleu. :( Ez kiterjed az edények használatára, a tűzhelyre és a mosogatóra is. Ezeknél is el kell különítenünk a tejest a húsostól. Annyira fontos a kétféle étel elkülönítése hogy a gyomrunkban sem érintkezhetnek. Ezért nem eszünk rögtön az egyik után a másikat. Sokféle szokás terjedt el a várakozási időkkel kapcsolatban, Magyarországon általános a tejes után félórát, hús után hat órát várni. A rabbik engedményt tesznek a szárnyasoknál, ekkor már a hatodik órában ehetünk tejest.

Vannak olyan ételek, amelyek se nem tejesek, se nem húsosak, ezek párvék, vagy párosak. Ezeket mindkét féle ételhez lehet használni. Ilyenek a zöldségek, gyümölcsök, magvak, tojás, a kóser halak, liszt, tészta stb.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenre oda kell figyelnünk amit megveszünk, hogy hogyan és hol gyártják, hogy mit tesznek bele. Egyesek olyan szigorúan veszik a szabályokat, hogy csak valamely rabbinikus bíróság által kósernak nyilvánított és pecséttel ellátott termékeket fogyasztják. Ehhez szerintem Magyarországon vagy milliomosnak kell lenni, vagy gyakorlatilag csak zöldséget enni.

Amit viszont nagyon fontos, hogy kóser helyről szerezzünk be, az a hús és a sajt. A húst azért, hogy a vágás megfelelő legyen, a sajtot azért, mert van benne oltóanyag, amiről nem lehet tudni, hogy állati eredetű-e. Mert ha az lenne, akkor ugye kevernénk a tejet a hússal, és esetleg nem kóser, de szinte biztos, hogy nem kóserül vágott állat húsát fogyasztanánk.

A tejnél az a fontos, hogy kóser állaté legyen. Vannak, akik ebben is szigorúbbak és csak háláv jiszráelt, zsidó tejet isznak. De ortodox vélemények szerint is iható a bolti tej, ha persze odafigyelünk, hogy tényleg ne tartalmazzon semmilyen nem kóser anyagot. Általában a sima vajat (nem margarint), a natúr joghurtot, a tejfölt és a túrót is meg lehet venni a boltban. Tésztából azokat, amelyek nem tartalmaznak tojást. Ez azért fontos, mert a tojásban is lehet vér, amit ki kell válogatnunk.

A tengeri élőlények közül sem mind kóser, csak azok, amelyek pikkelyesek és uszonyosak is. Így például a tonhal, ponty, lazac, busa stb. ehető, de sem a harcsa sem a mindenféle rákok és tengeri herkentyűk nem fogyaszthatóak. Azokat a halakat, amelyek fajtájuk szerint kóserek, a boltban is megvehetjük, sőt mindkét edénykészletben elkészíthetjük. Van viszont egy olyan talmudi alapú szokás, hogy húst és halat nem eszünk együtt. Tehát ha húsos ebéd előtt hal az előétel, akkor a főételhez új tányérokat és evőeszközöket kell használnunk, de nem kell várnunk a kétféle étel között.

A kenyerekkel is vigyázni kell, mert nem tudjuk, hogy mi van bennük, hol sütötték őket. Ebben is van aki csak pát jiszráelt, zsidó tésztát eszik. A boltban kapható pékáruk közül még a vizes zsemle az, amit sokan megvesznek, de legtöbben azért nem eszik együtt hússal.

A zöldségek és gyümölcsök közül minden kóser, csak a bogaraktól kell mindent megszabadítanunk. Vannak olyan növények, mint pl. a brokkoli, ahol ez igencsak nehéz, majdnem lehetetlen feladat.

Az italok közül mindent lehet fogyasztani, kivéve a szőlőből készülteket, ezeket csak ha hehser (kóserságot igazoló pecsét) van rajtuk. Ez onnan ered, hogy régen a zsidók más, bálványimádó népek szomszédságában éltek, akik szintén bort használtak a szertartásaikhoz. Ahhoz, hogy a zsidók még véletlenül se használjanak olyan bort, amit előtte bálványimádásra használták, folyamatosan őrizniük kellett a sajátjukat. Ez maradt meg mostanáig.

Ha csomagolt ételeket veszünk (kekszek, chipsek, csokik, müzlik), mindig meg kell néznünk a csomagolásukon, hogy mi van bennük. Meg kell vizsgálnunk az E-számokat is, ezek között is akad olyan, amelyik nem biztos, hogy kóser, és csak akkor lehet megenni, ha a terméken hehser van.

Ezeken kívül még van néhány otthoni feladatunk. A lisztet mindig le kell szitálni amikor használjuk, és a tojást pedig meg kell vizsgálnunk, hogy véres-e. Ezt úgy a legkönnyebb, hogy egy átlátszó üvegpohárba ütjük a tojást, és minden oldalról alaposan megvizsgáljuk. Ha kis piros pontot látunk, az vérnek számít, ami szigorú tilalom alá esik. Ha ezt a fehérjében látjuk, egy kiskanállal kiszedhetjük, ha azonban a sárgájában van, akkor az egész tojás használhatatlan.